Rövid színtan
Bármilyen új készséget is szeretnél elsajátítani, mindenképpen a legelején kell kezdened – ez a helyzet az arcfestéssel is. Ahhoz, hogy eljuthass a profik szintjére, a sok gyakorlás mellett az elméleti alapokat is magadévá kell tenned.
A különböző formák festése nagyrészt csak technika kérdése, a tökéletes színezéshez viszont nem árt, ha egy kicsit elmerülsz a színtan világában.
Maga a szín alapvetően egy érzékelési jelenség: a színérzékelő rendszerünk reagál az adott hullámhosszú fényre és adott környezetre, majd ennek megfelelően az agyunkban lejátszódó folyamatokból megszületik bennünk a színérzet. Azt, hogy ezt a fényt milyen színűnek látjuk, három tulajdonsága határozza meg: az árnyalata, a telítettsége és a világossága.
Az árnyalat tulajdonképpen egy kategória: megnevezi a színkör egyik pontját – a színt egy színnévvel. A színkörre minden árnyalat visszavezethető, hiszen tartalmazza a három alapszínt és az azokból kikeverhető másod- és harmadrendű színeket. Ha egy árnyalatot szeretnél megnevezni, csak bökj rá arra a tiszta színre, amelyikhez legjobban hasonlít.
A telítettség alatt a színtartalmat értjük, tehát azt, hogy az adott szín a vele azonos világosságú semleges szürke és a százszázalékos színnel telített árnyalat között milyen értéket vesz fel. Nagyon világos színek telítettsége kicsi, hiszen sok fehéret tartalmaznak – viszont a sötéteké is, a fekete túlsúlya miatt.
A világosság mértéke azt mutatja meg, hogy egy szín érzete a fehéréhez vagy a feketééhez esik-e közelebb. A világos színek – ahogy már említettem – sok fehéret tartalmaznak, ezért a fény nagy részét visszaverik, míg a sötétek a bennük lévő nagy mennyiségű fekete miatt szinte elnyelik a fényt.
A színek optikai hatásáról
Ha ezekkel a fogalmakkal tisztában vagy, hozzáláthatsz megismerkedni a színek egymásra gyakorolt kölcsönhatásaival is, mivel a színérzetet nagyban befolyásolja, hogy az adott árnyalatot milyen környezetben vizsgáljuk. Ahogy egy másik szín kerül mellé vagy veszi körbe, módosítják egymás érzékelését: a komplementerük irányába tolják el, így például egy szürke felület zöld mellett pirosasnak, narancs mellett kékesnek hat – pedig ugyanaz a szürke árnyalat!
Az sem mindegy, hogy egy szín sötét vagy világos háttéren található-e. A sötét háttéren lévő minta világosabbnak tűnik, míg világos környezetben látszólag sötétebb lesz. Ennél is érdekesebb, hogy ha a két felület között nagy a fény-árnyék kontraszt, a sötét területek nagyobbnak látszanak, szinte összenyomják a világos részeket, ezért preferáljuk például a fehér alapon fekete betűs szövegeket fordítottjukkal szemben: a sötét háttéren szinte összefolynak a betűk, hiába ütnek el környezetüktől.
Érdemes tudni, hogy bizonyos színek dimenzionálják a síkot. Vegyünk például egy hideg színű hátteret, amin van egy meleg árnyalatú minta; ez a kis minta látszólag kiugrik a háttér síkjából. Minél élénkebb színekkel dolgozunk, a jelenség annál látványosabb. A hideg színek magukban is távolibbnak tűnnek, míg a meleg, telített árnyalatok kiválóan alkalmasak kiemelésre – ezt a tulajdonságot bátran használhatjuk arcfestéskor is. Vannak ilyen szempontból semleges színek, mint a zöld és a szürke, de fekete és a kék a mélység érzetét kelti bennünk, míg a narancs és a sárga vonzza a tekintetet, szinte már tolakodónak hat.
A sötétebb színekről elmondható, hogy látszólag nehezek, testesebbek, szűkítik a teret, míg a világosak kifejezetten könnyedek. Helyiségek festésekor is érdemes erre figyelni, hiszen egy kisebb szoba sötét falai a bezártság érzetét kelthetik bennünk, de a világos, halvány színek tágítják a teret, főleg, ha a plafonra is világosabb árnyalat kerül.
A megfelelő színhasználat mindenhol fontos: arc- és testfestéskor, sminkeléskor, öltözködéskor, de még a szobád mázolásánál is.
Ez is érdekelhet: Komplementer színek
A legjobb világmárkák egy helyen: Testfestők paradicsoma
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.