Tanulságos történetek 1.
A kezdetek
Több éve már, hogy elkezdtem arc-és testfestéssel foglalkozni. Később egy barátnőm is csatlakozott hozzám és együtt kezdtünk el fesztiválokra rendezvényekre járni. Látszólag egyszerű. Kiülsz egy helyre és arcot festesz, de ahhoz, hogy eredményesek is legyetek, nagyon sok mindenre kell figyelni. Számos egyéb dolog (hatás, történés) is akad közben, amire nem is gondol az ember. A kezdeti bukdácsolásokon át megjártuk a lépcsőfokokat és mostanra rendszeres résztvevőivé váltunk a fesztiváloknak, rendezvényeknek.
Rengeteg történet, sztori gyűlt össze az évek folyamán. Van köztük vicces, bátorító, felemelő, de szomorú, meglepő, sőt még felháborító is. Egyetlen közös van bennük, mindből le lehet vonni valamilyen tanulságot, amiből később építkezhetsz. Ezek személyes megtapasztalások ugyan, és még nekem is sokat kell tanulnom, de remélem tudok olyan történeteket írni, melyek segítségetekre lehetnek hasonló helyzetekben.
Történet a kezdet kezdetéről és életem első arcfestéséről
Pár éve életemnek egy útkereső szakaszában egy állatkertben jártam. Láttam egy lányt, aki arcot festett gyerekeknek. Ült az árnyas fák alatt, körülötte állatok hada és mentek hozzá a gyerekek. Akkor, ott, ennek volt egy olyan hangulata, ami megfogott és azt éreztem, én is ezt szeretném csinálni.
Még azon a héten láttam egy hirdetést az újságban, hogy ingyenes betanítással arcfestőket keresnek. Jelentkeztem és hívtam a barátnőmet is. Felvettek minket és egy alapítvánnyal, óvodákba jártunk ki arcot festeni. Ők ,,tanítottak” be minket, kis túlzással, mert inkább egy gyorstalpaló volt ez. Első nap élesben kivittek minket egy óvodába és szembe találtuk magunkat 20-30, négy év körüli kisgyerekkel. Nagyon ijesztő volt. Először bizony féltem a gyerekektől, mert nem volt tapasztalatom velük. Megmutattak pár egyszerűsített mintát, Pókembert, Batmant, pillangót, tigrist, sárkányt. Aztán azt mondták, „ok, most, hogy láttátok, mit hogyan kell csinálni, itt az ecset, a festék és a víz, gyakorlásképpen fessétek ki a gyerekeket”. Életemben nem remegett még úgy a kezem.
Az első gyerek
Szembe kerültem az első gyerekkel, akit valaha megfestettem: TE JÓ ÉG, EGY GYEREK! MIT KEZDJEK VELE?- gondoltam. Nagyon izgultam.
Kérdeztem: – Mi szeretnél lenni? Pókember? Sárkány? Kutyus?
– Vasember. – mondta cérnavékony hangon, a kemény 4 évével.
VASEMBER!? – gondoltam- ÚRISTEN! MI AZ A VASEMBER!? SEGÍTSÉG!!! – fogalmam sem volt róla, hogy mi fán terem a Vasember. Teljes pánik! MI VAN AKKOR , HA NEM AZT KAP, AMIT KÉR?! A gyerek várt és néztük egymást.
CSALÓDÁST OKOZOK NEKI! HÁT NEM MONDHATOM AZT, HOGY BOCSI NEM TUDOM MEGFESTENI!!! (Most már tudom, hogy meg lehet mondani. :))
Hát ugye én vagyok a felnőtt, talán válaszolnom kellene valamit…és akkor (kifelé mosolyogva, de belül ordítva) azt mondtam neki, a felnőttek teljes nyugalmával, hogy:
– Háááát…tudod az a helyzet, hogy elfogyott a Vasember festékem – Gúvasztottam rá a szemeimet…most mi lesz.
Mire Ő: – Ó nem baj – legyintett – akkor jó lesz a Batman is! Huh ezt megúsztam. Utána megfestettem életem első arcfestését, ami egyben életem leglassabban megfestett Batmanje volt. Máig gondolok rá, mennyire féltem Tőle!
Ez úton megkövetem, a ma már kb 9-10 éves kisfiút, hogy kamuztam neki, mert megijedtem és nem mertem bevállalni, hogy fogalmam sincs ki a Vasember. Amúgy nem érte különösebb megrázkódtatás. Nagyon örült a Batmannak is. De nekem első dolgom volt, amikor hazamentem, hogy megnéztem, hogy ki az a Vasember.
Hát így kezdődött a történetem. Megfogadtam, hogy soha többé nem fordul elő, hogy olyasvalamit kérnek tőlem, amit nem tudok. Persze hogy belefutottam később is…de megtanultam kezelni az ilyen eseteket….de ez már egy másik történet.
Mi a tanulság?
Ne így állj neki festeni! Ha nem vagy felkészült, az egy nagyon elveszett érzés. Képezd magad! A gyerekek tudják, ki fest jól és ki nem!!! Előbb tanuld meg, utána kezdj festeni!
Az első arcfestés élmény után elmentem egy tanfolyamra, ahol megtanultam a festés alapjait. Előtte nem értettem, hogy én, aki egyébként egész jól fest, miért nem tud az arcfestéssel boldogulni és rájöttem, miért voltam lassú. Rosszul vizeztem be az ecsetet és a szivacsot is. Más a technikája. Nagyon sokat tanultam azon a tanfolyamon, nem csak a festésekről, hanem a fesztiválokra járásról is. Tulajdonképpen, igazából ott kezdődött minden.
Miután megtanultunk festeni, sokat gyakoroltunk és a következő évben elkezdtünk fesztiválokra járni.
Végül pedig rájöttem, arra is, hogy a gyerekek talán 🙂 nem is olyan ijesztőek, mint gondoltam. Sőt nagyon rugalmasak és elfogadóak. Azóta rengeteg történetem van róluk, már nem félek tőlük, sőt igazából imádom Őket!
Biztatásul, mondom, mint látjátok, mindenki kezdi valahol. Igazából, ha kitartó vagy és gyakorolsz, jó és keresett arc- és testfestő válhat belőled.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.