Guido Daniele - interjú a kéz-festés mesterével

Guido Daniele Interjú – kivonat

Amikor Guido Daniele hazánkban járt 2014 tavaszán, elhívtam egy találkozóra, hogy kikérdezzem művészetéről. Egy budai étteremben egy kellemes vacsora mellett beszélgettünk órákat. Íme a CsillámVilág-nak adott interjú röviden.

Mesélj a pályád kezdetéről!

Művészeti iskolában tanultam, mindent megtanultam a festészetről, amit csak lehetett. Ismerem az összes klasszikus technikát, tanulmányoztam Michelangelo és Caravaggio festészetét is. Képes vagyok másolatot készíteni szinte bármiről. 1972 körül jártam a művészeti egyetemre, amikor még a moziplakátokat is kézzel festették; mindent pontosan le tudtam rajzolni. Amikor végeztem az egyetemen, olyan szintre kerültem, hogy bármit kértek, én azt könnyedén lemásoltam. Először a reklámiparban kezdtem el dolgozni. Abban az időben a reklámnak szinte tökéletesebbnek kellett lennie a valóságnál. Ez Amerikában különösen jellemző trend volt, amit később más országok is átvettek, többek között Olaszország is. Mikor a reklámipar a realista ábrázolás irányába fordult, én már tudtam, hogyan kell használni az ecsetet, másolatokat készíteni: minden tudásom megvolt a tökéletes munkához. Így vagyok én az egyik legjobb a világon, mert igazán tudom, hogy hogyan kell festeni.

Mikor készült az első testfestésed?

1990-ben volt az első testfestéses felkérésem egy magazintól, akik arra kértek, hogy úgy fessek ki egy modellt, mintha márványszobor lenne. Szeretem a szép nőket, így kihívást láttam abban, hogy miképp tudok egy élő embert festménnyé átalakítani. Izgalmas volt az a munka, úgy döntöttem, tovább folytatom ezt a vonalat. Amikor a művészeti iskolába jártam, sosem gondoltam, hogy valaha testfestéssel fogok foglalkozni, hiszen korábban a politika érdekelt és abban voltam aktív. Végül aztán belemélyedtem a testfestésbe, amihez az airbrush technikát használtam: az első témám az égbolt volt. A magazinos munkámnál megkérdeztem utána a modellt, hogy szeretne-e még valami díszt magára, így kérésére készítettem neki néhány virágot. Ezt követően ügynökségeket kerestem fel, mondván: szívesen készítenék ékszerekhez kiegészítő testfestést. Ezután nagyon sokat gyakoroltam, hogy művészileg is fejlődjek. Néhány cég látta a munkáimat, és azt mondták: „Hé, Te ilyeneket tudsz festeni?” Ekkor kezdtem el felkéréseket kapni.

Mi hozta meg az igazi áttörést számodra?

Egy fiatal rendező megkérdezte, hogy ki tudnék-e festeni úgy egy kezet, mintha az egy állat lenne. Az első kézfestést tehát egy banki hirdetéshez készítettem és magam is meglepődtem a végeredményen, mert ilyesmivel sosem próbálkoztam korábban. Bár a munka csak egy kéz megfestéséről szólt, én tovább folytattam ezt a a fajta munkát, mert érdekelt, hogy hogyan tudnék állatokat ábrázolni emberi kézen. Hat éven át csak a gyermekeimen gyakoroltam és gyűjtöttem a mintákat.

Ma már hetvenöt különböző állatot tudok megfesteni kezekre. A festmény, amit a banknak csináltam, elkezdte körbejárni a világot; magam sem gondoltam volna, de egyszer éppen Rómában láttam viszont a festményem egy cipőbolt kirakatában. Megkérdeztem a férfit, honnan szerezte ezt a gepárdos képet, mert én vagyok az alkotója. A férfi azt mondta, hogy egy újságban találta. Akkor vált számomra világossá, hogy ez a munkám bejárta a világot és az internetnek köszönhetően megismertek az emberek. Ezt a gepárdos képet 2000-ben festettem, hat év múlva megkerestek Washingtonból és velem akartak dolgozni. Így jutottam el az Animal Planethez és a Discovery Channelhöz is.

Aztán jött Anglia, London, ahol is a Daily News akart velem interjút készíteni; hirtelen mindenkit elkezdtem érdekelni. Abban az időben ismerkedtem meg a sajtószóvívőmmel, akivel a mai napig együtt dolgozunk. Úgy érzem, nagyon szerencsés vagyok, hogy így alakultak a dolgaim. Ha a sorsod az, hogy valamiben jó legyél – még ha nincsenek is hozzá meg az eszközeid – az élet ráterel az útra, hogy a végén képes legyél kihozni magadból a legjobbat. Ez az én esetemben is így történt, hiszen anno, mikor Tibeti festészetet tanultam, sosem gondoltam, hogy ez el fog juttatni a testesféshez, ami aztán világhírnevet hozott nekem. Apró véletlenek sodortak el idáig és hálás vagyok mind a mai napig, hogy azt csinálhatom, amit szeretek és amiben igazán jó vagyok.

Mik a jövőbeli terveid?

Nagyon szeretek utazni, új helyeket felfedezni és szerencsés vagyok, hogy a munkám sok helyre szólít el a világban. Így jutottam el Mongóliába, Madagaszkárra és Thaiföldre is. Számomra a munkám egyfajta pihenés is, mivel nagyon jól lehet meditálni festés, alkotás közben és engem ez teljesen ki tud kapcsolni. Szeretem aktívan élni az életet és igyekszem minden pillanatát kiélvezni. Szabadidőmben, amikor nem festek, a gyermekeimmel vagyok, barkácsolok, horgászok vagy lovagolok. A TV-t és a kártyázást nem szeretem. Számomra a legfontosabb a kétkezi alkotás, legyen az favágás, vagy a ház javítása. Szeretek létrehozni dolgokat az élet minden területén, hogy ezzel is egy kicsit megváltoztassam a valóságot. Már csak egy társra vágyom, hogy az életem kerek egész lehessen.